Fogyasztóvédelmi szabályozás a kezdetekben

A következő posztokban bemutatásra kerül majd a pénzügyi fogyasztóvédelem Európai Uniós szabályozása keretében elfogadott legfontosabb, elsődleges jogszabályi források magja, annak érdekében, hogy ezeket megismerve összevethessük azokat az irányadó hazai szabályokkal.

A sort egy rövid történeti kitekintés nyitja meg, nevezetesen az 1987/102/EGK irányelv, amely a közösségi szabályozás történetében először konkrét tartalommal rendelkező, normatív szabályokat fogalmazott meg egy viszonylag szűk szegmens, a fogyasztói hitelek vonatkozásában.

Az irányelv két tekintetben is újraértelmezte a pénzügyi fogyasztóvédelmet: egyrészt a fogyasztóknak kötelezően nyújtandó információk körét határozta meg, másrészt pedig a szerződő felek közötti mellérendeltséget igyekezett megteremteni egyes klauzulák kötelező alkalmazásának előírásával. Fontos áttörést jelentett a szabályozás területén a teljes hiteldíjmutató (THM) bevezetése, melyet az irányelv „éves, százalékban kifejezett hiteldíj” elnevezéssel szabályozott, ugyanakkor ennek fogalmi köre meglehetősen tágan került meghatározásra. Az irányelv olyan, ma is fontos tájékoztatási kötelezettségekről rendelkezett, amelyek megalapozott döntések meghozatalához segíthették hozzá a fogyasztókat. Csökkentette ugyanakkor az irányelv által előírt kötelező harmonizáció körét az a tény, hogy a tagállamok kivonhatták az irányelv egyes rendelkezései alól azokat a hitelszerződéseket, amelyeket közjegyző, vagy bíró előtt foglalnak közokiratba.

Az irányelv nem rendelkezett az eladósodás mértékéről, a biztosítékok köréről, a magáncsőd esetleges lehetőségéről, valamint más, a hitelfelvételhez kapcsolódó információval kapcsolatos követelményekről sem. Az irányelv által elért harmonizáció ennek megfelelően meglehetősen csekély mértékű volt, a tagállamokra maradt az egyes részletszabályok kidolgozása. A fogyasztóvédelmi szempontból releváns díjemelések korlátozásáról, a díjemelések alapjául szolgáló okok listájáról, az előtörlesztésről, illetőleg annak feltételeiről az irányelv nem rendelkezett, amely szabályok pedig elkerülhetetlenek lettek volna ahhoz, hogy érdemi harmonizációról beszélhessünk a fogyasztói kölcsönök tekintetében.

A pénzügyi fogyasztóvédelem területén szélesebb körű és nagyobb hatású harmonizációra az 2008/48 EK irányelv elfogadásáig kellett várni, amely hatályon kívül helyezte az 1987/102/EGK irányelvet, teljesen új alapokra helyezve a korábbi szabályokat – mellyel a következő poszt foglalkozik majd részletekbe menően.

A fentiek bővebb kifejtése itt olvasható.